Történelmi-politikai tájékoztató
Nyugat-Afrika a középkor végén felélénkült transzszaharai kereskedelemnek köszönhetően emelkedett fel. A kalmárok karavánjainak két fő árucikke a só és az arany volt, a gyarmatosítók ez utóbbi miatt nevezték a mai Ghánát Aranypartnak. Az 1600 körül a mai Közép-Ghána területén létrejött Asanti Birodalom egészen a 19. századig fennmaradt. Az Aranyparton 1482-ben a portugálok felépítették Elmina erődjét. Ez lett az arany-, az elefántcsont- és a rabszolgakereskedelem központja. A 17. században a portugálokat kiszorítva a hollandok, az angolok, a svédek és a dánok hódítottak meg egy-egy részt a parton, emiatt Európán kívül sehol máshol a világon nem látni ilyen sűrűségben európai építésű katonai létesítményeket. A leghosszabb ideig az angolok maradtak itt: az Aranypart 1820 körül lett Nagy-Britannia birtoka, 1874-ben pedig koronagyarmattá nyilvánították. A második világháború idején a brit hadsereg tagjaként 40 ezer ghánai vett részt a harcokban főleg Délkelet-Ázsiában.
1947-ben Kwame Nkrumah vezetésével függetlenségi mozgalom indult, amely az erőszakmentes tiltakozások, demonstrációk és passzív ellenállás eszközeit használta. Ghána 1957-ben, a kontinensen található gyarmatok közül elsőként nyerte el függetlenségét. 1957. március 6-án kikiáltották Ghána függetlenségét, az ország első miniszterelnöke Kwame Nkrumah (1957-1960) lett. 1960. július 1-jén alkotmányos népszavazást és elnökválasztást követően az országot köztársasággá nyilvánították és Nkrumah elnökként (1960-1966) vezette tovább az országot. Ő volt az első afrikai államfő, aki népszerűsítette a pánafrikanizmust, amellyel a Pennsylvania állambeli Lincoln Egyetemen folytatott tanulmányai során ismerkedett meg. Fontos szerepet játszott az El nem kötelezettek mozgalma megalapításában, létrehozta a Kwame Nkrumah Ideológiai Intézetet, amely a kommunizmus és a szocializmus ideológiáit tanította. Nkrumah tekintélyelvű rezsimet vezetett, 1964-ben az alkotmány módosításával Ghánát egypárti állammá tette. Az 1960-as évekre Afrika egyik legiparosodottabb, legfejlettebb és legígéretesebb országa lett.
1966. február 24-én a ghánai fegyveres erők Emmanuel Kwasi Kotoka ezredes és Akwasi Afrifa dandártábornok vezetésével az „Operation Cold Chop” fedőnevű puccsal elmozdították Nkrumah elnököt, aki éppen a Kínai Népköztársaságban tartózkodott a vietnámi háború lezárását célzó békemisszión. 1966-1981 között rövid életű, instabil katonai és polgári kormányok váltogatták egymást. Az 1960-as évek gazdasági fejlődését az 1970-es években hanyatlás követte, amely elsősorban a fő exportcikk, a kakaó világpiaci árának csökkenéséből adódott.
1981-ben Jerry John Rawlings, az Ideiglenes Nemzetvédelmi Tanács (Provisional National Defense Council, PNDC) repülőhadnagya puccsal átvette a hatalmat, felfüggesztette az alkotmányt, betiltotta a politikai pártokat. A ’70-’80-as években az országban többször éhínség volt. Rawlings strukturális reformokkal és új gazdaságpolitikával kivezette az országot a gazdasági válságból, és a ’80-as évek végére helyreállt a növekedés. Az 1992. évi elnök és parlamenti választásokon Rawlings (58,40%-kal) és a pártját, a Nemzeti Demokratikus Kongresszust (National Democratic Congress, NDC) is magában foglaló Progresszív Szövetség győzött. A nemzetközi megfigyelők a választást tisztességesnek nyilvánították. 1993 januárjában új alkotmány lépett életbe, amellyel megalakult a negyedik köztársaság és helyreállította a többpárti parlamenti rendszert. Az 1996. évi választásokon Rawlings elnököt 57%-kal újraválasztották. Az ország életében kihívást jelentett az 1994-es törzsi háború Észak-Ghánában a konkomba és más etnikai csoportok – nanumba, dagomba és gonja – között, ami közel kétezer ember halálát okozta, és 150 ezer embert kényszerült elhagyni otthonát.
A 2000. decemberi általános választásokon John Kufuor elnökjelölt és pártja, az Új Hazafias Párt (New Patriotic Party, NPP) győzött, majd 2004-ben újraválasztották. John Kufuor elnök (2001-2009) a hanyatló gazdaságot fiskális és monetáris szigorral stabilizálta, a magánszektort érdemben modernizálta, külgazdaságorientált diplomáciát folytatott, a nemzetközi partnerektől jelentős bizalmat szerzett, Ghána történetében állítólag ő kapta a legtöbb pénzügyi támogatást külföldről. A szomszéd országokkal jó viszonyt alakított ki, az ECOWAS térség konfliktusaiban többször sikeres békeközvetítőként lépett fel. A 2003-as és a 2004-es ciklusban az ECOWAS elnöke, a 2007-2008-as ciklusban az Afrikai Unió elnöke volt. Ghána pozícióját Afrika hangjaként megszilárdította a nemzetközi politikában. Népszerű szociális reformprogramot hajtott végre, ennek részeként 2003-tól az akkori készpénzes rendszer helyébe bevezette az Országos Egészségbiztosítási Rendszert, létrehozta az Országos Mentőszolgálatot, több mint 200 kórház épült, a várandós anyák számára bevezette az ingyenes egészségügyi ellátást. Az oktatási program keretében bevezette a diákok után járó egységes intézményi fejpénzt, 2005-től a szegény területek állami iskoláiban és óvodáiban elindult az ingyenes napi meleg étkezés, a felső-középiskola tantervét háromról négy évre emelte. Mikrohitel program indult, és a mikrohitelek korrekt kondíciókkal a szegények számára is elérhetővé váltak. Megújult az Accrai és a Kumasi stadion, felépült a Tamalei és a Takoradi stadion. Ghána kvalifikálta magát a 2006-os labdarúgó világbajnokságra. A kormány eredményeit nemzetközi szinten is figyelemreméltónak tartották. Az elnököt gyakran „Gentle Giant”-ként emlegették.
A 2008. decemberi általános választásokat John Atta Mills elnökjelölt és a Nemzeti Demokratikus Kongresszus (NDC) nyerte. John Atta Mills elnök (2009-2012) szigorú fiskális és monetáris politikával a gazdaságot és a fizetőeszközt stabilizálta, az inflációt 18%-ról folyamatosan csökkentette egészen 8,4%-ig, ami az elmúlt négy évtized történelmi sikerének számított, létrehozta az adóhatóságot és modernizálta az adórendszert. A gazdasági növekedés és a külföldi működőtőke beáramlás elsősorban a feltárt offshore olajmezőknek és a kitermelés megindulásának köszönhetően megugrott. 2011-ben a Világbank Doing Business rangsora szerint Ghána lett a legjobb üzleti környezetű nyugat-afrikai ország. Az oktatási program keretében több ezer új tantermet építettek, a tanulóknak ingyen könyvet és füzetet biztosítottak, az iskolai étkeztetést kiterjesztették további 230 iskolára, a rászorulók ingyen iskolai egyenruhát, az iskolák pedig kb. 100 ezer laptopot kaptak. Az egészségügyi program keretében számos kórházat bővítettek és modernizáltak, az Országos Mentőszolgálatot az ország összes körzetére (district) kiterjesztették, az Országos Egészségbiztosítási Rendszer lefedettségét jelentősen növelték. Az elnök a kormányzati kiadásokat jelentősen csökkentette, a kormányt karcsúsította, a biztonsági erőket modernizálta, a közintézmények átláthatóságát jelentősen javította. Obama amerikai elnökkel kiváló kapcsolatot ápolt és Kínával is jó gazdasági kapcsolatot épített ki. A BBC az elnökségét úgy jellemezte, mint „béketermentőt”. A fejletlenebb, északi régiók mezőgazdaság fejlesztése és iparosítása jelentősen előrehaladt. A kakaótermelés rekordot döntött, elérte az 1 millió tonnát, a kakaó ára magas volt. A nemzeti villamosenergia-lefedettség 54%-ról 72%-ra nőtt, ezzel 1700 közösség megélhetése javult, és így a lefedettség a harmadik legjobb lett a Szub-Szaharai Afrika országai sorában.
Mills 2012. július 24-én természetes halállal meghalt, és a hatalmat az NDC párti John Dramani Mahama kapta, aki megnyerte a 2012. decemberi választást is az első fordulóban 50,70%-kal. John Dramani Mahama elnök (2012-2017) idején az ország stabil demokrácia volt. Ő volt Ghána első elnöke, aki a politikai tisztség minden szintjét betöltötte, ugyanis volt ghánai és pánafrikai képviselő, miniszterhelyettes, miniszter, alelnök és elnök. A közösségi médiában az egyik legnépszerűbb államfő lett. 2013 májusában kijelentette, hogy egész Nyugat-Afrikát az iszlamista harc fenyegeti. 2014. márciusától az ECOWAS elnöke, 2014 júniusától az Afrikai Unió magas szintű afrikai kereskedelmi bizottságának (HATC) elnöke, 2016 januárjától az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok Tanácsadó Csoportjának társelnöke. A 2016. decemberi elnökválasztáson a szavazatok 44,4%-át szerezte meg, így veszített.
A Ghánai Köztársaságot 1992 óta demokratikus alkotmány alapján polgári kormány vezeti, az ország ma Afrika egyik legstabilabb demokráciája. A belpolitikát két párt határozza meg: az Új Hazafias Párt (New Patriotic Party, röviden NPP) és a Nemzeti Demokratikus Kongresszus (National Democratic Congress, röviden NDC). Az 1992 óta kormányzó pártok – 8 év NDC, 8 év NPP, 8 év NDC, majd 8 év NPP – demokratikus választásokkal kerültek hatalomra, és békésen adták át egymásnak a kormányzást. 2017 óta a Nana-Akufo Addo elnök vezette NPP párt kormányoz. Afrikai viszonylatban Ghána ma fejlett, stabil ország, szokták említeni a béke, a demokrácia és a vallási tolerancia mintaországaként.
Társadalom
A lakosság közel 100 etnikai közösségből áll, amelyek közül a négy legnagyobb az akan (48%), a mole-dagbani (17%), az ewe (14%) és a ga-adangbe (7%). A hivatalos nyelv az angol, a legelterjedtebb törzsi nyelv pedig az akanok nyelve, a twi. 19 államilag elismert, ezen belül 11 támogatott törzsi nyelv van.
A modern háromszintű – régió (region), körzet (district), község (municipality) – közigazgatás mellett jelen van a tradicionális körzetek (traditional area) szerinti törzsi uralkodói rendszer (chieftaincy) is. A föld jelentős része a törzsi uralkodók (chief vagy king) birtokában van, és a helyi önkormányzati ügyekben ők rendelkeznek döntő politika erővel – nem a polgármesterek.
A ghánai társadalomban az egyházaknak fontos közösségformáló és közélet befolyásoló szerepe van. A népesség 71%-a keresztény (32% pünkösdista, 10% katolikus, 17% protestáns), 20%-a muszlim, 3%-a animista, 1%-a egyéb vallású, 5%-a nem vallásos (2021. évi ghánai népszámlálás). A vallási tolerancia erős, a vallási térkép változatos. Nincs szoros kapcsolat az etnikai hovatartozás és a vallás, illetve a lakóhely és a vallás között.
2023 augusztusában Ghánában eltörölték a halálbüntetést (a 29. afrikai országként). 1993-ben hajtották végre az utolsó kivégzést.
Magyar - ghánai diplomáciai kapcsolatok
Magyarország 1961-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatot Ghánával, és még abban az évben nagykövetséget és kereskedelmi kirendeltséget nyitott Accrában. 1987-ben költségvetési okokból a nagykövetség, majd 1992-ben a kereskedelmi kirendeltség is bezárt. Magyarország Déli Nyitás Stratégiája keretében 2016. április 1-jén újra megnyílt, majd 2017. november 30-án Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter látogatása alkalmával ünnepélyesen átadásra került Magyarország Accrai Nagykövetsége. A nagykövetséghez akkreditált országok Ghána mellett Burkina Faso, Elefántcsontpart, Gambia, Guinea, Libéria, Sierra Leone, Szenegál és Togo. A jelenlegi nagykövet, Fehér Tamás Endre 2021. szeptember 8-án adta át megbízólevelét Nana Akufo-Addo ghánai elnöknek.
Ghána Magyarországon nem rendelkezik diplomáciai képviselettel, jelenleg prágai nagykövetét akkreditálja hazánkba azonban 2022-ben megkezdte a budapesti nagykövetség megnyitásának előkészítését. Ms. Doris Adzo Denyo Brese kijelölt nagykövet részére az agrément megadása folyamatban van.
2019-től Magyarországnak Kumasi székhellyel tiszteletbeli konzulja tevékenykedik Ghánában, Imad Mohammed Wolley személyében. Ghána tiszteletbeli főkonzulja, Entz Boldizsár Péter 1997-ben kezdte meg tevékenységét Budapest székhellyel.
Belpolitika
Ghána, 1957. március 6-án nyerte el függetlenségét, elsőként az afrikai gyarmati országok közül. A Ghánai Köztársaság Afrika egyik legstabilabb demokráciája. 1992 óta polgári kormányzat irányítja az országot, két domináns párt határozza meg a ghánai belpolitikát: a Nemzeti Demokratikus Kongresszus (National Democratic Congress, NDC) és az Új Patrióta Párt (New Patriotic Party, NPP).
Az elmúlt két évtizedben jelentős lépéseket tett a demokrácia felé a többpártrendszer fejlesztésében, és független igazságszolgáltatása elnyerte a közbizalmat. Ghána folyamatosan az első három afrikai ország közé tartozik a szólás- és sajtószabadság tekintetében.
2017 januárja óta Nana Akufo-Addo elnök és pártja, az Új Patrióta Párt (New Patriotic Party, NPP) vezeti az országot. A 2016. december 7-i választásokon Akufo-Addo elnök a szavazatok 53,4%-ával győzött, az NPP pedig a szavazatok 52,5%-ával megszerezte a parlamenti mandátumok 61%-át. A 2017-2020 kormányzati ciklus népszerű intézkedése volt az ingyenes középfokú oktatás bevezetése, az egészségbiztosítási rendszer kibővítése, a segélyektől való függést megszüntetni kívánó „Ghana beyond aid” politika, a vidéki munkahelyteremtő „Planting for Food and Jobs” (PFJ) program. Az „Egy körzet, egy gyár” (1D1F) iparfejlesztési és az „Egy falu, egy gát” (1V1D) vidékfejlesztési programok keretében számos fejlesztés valósult meg.
A legutóbbi, 2020. december 7-i elnök- és parlamenti választásokon Nana Akufo-Addo elnök a szavazatok 51,3%-ával újra győzött és pártja, az NPP a szavazatok 50,4%-ával megszerezte a parlamenti mandátumok 50%-át (plusz az egyetlen független országgyűlési képviselő támogatását), így 2021 januárjában megkezdte második négyéves ciklusát. Awutu Senya West választókörzetben a magyar származású Gizella Tetteh (a korábbi külügyminiszter asszony, Hanna Tetteh húga) aratott győzelmet. Az Európai Unió ghánai választási megfigyelő missziója szerint a választások megfeleltek a nemzetközi normáknak, a választók nagy számban vettek részt. A következő választást 2024. december 7-én tartják. Ezen Akufo-Addo elnök nem indul újra – a két ciklusban korlátozó alkotmány ezt nem teszi lehetővé. A kormányzó NPP elnökjelöltje Mahamudu Bawumia, a jelenlegi alelnök. Az ellenzéki NDC elnökjelöltje John Dramani Mahama, aki 2012-2017 között már volt Ghána elnöke.
A kormány 2020 óta folytatja a 1D1F (One District One Factory), a 1C1D (One County One Dam) és a PFJ (Planting for Food and Jobs) programokat. A koronavírus járványt 2020-ban a kormány még sikeresen kezelte, azonban 2021-ben gazdasági nehézségek jelentkeztek, amelyet 2022 februárjától az ukrajnai háború hatása fokozott. A 2022 és 2023 évek történelmi inflációja, és a makrogazdasági problémák eredményeként 2022-ben elkerülhetettlenné vált egy 3 Mrd USD értékű IMF segélyhitel igénybevétele és ezzel a „Ghana beyond aid” politika feladása. Akufo-Addo elnök második ciklusának sikere azon múlik, hogy kormánya képes lesz-e Ghánát az adósság-fenntarthatóság útjára vezetni, és hogy sikerül-e megállapodni a külső hitelezőkkel az adósság átstrukturálásáról az IMF-program keretében.
Külpolitika
A függetlenség kivívása óta Ghána rendkívül aktív külpolitikát folytat. Az ENSZ-nek, az Afrikai Uniónak (AU) és a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) egyaránt aktív tagja. Jelentős számú ghánai személy visel magas tisztséget nemzetközi szervezetekben, akik közül a legismertebb Kofi Annan, aki 1997-2006 között ENSZ-főtitkár volt. A magyar származású Hannah S. Tetteh ghánai ex-külügyminiszter 2018 óta az ENSZ főtitkár Afrika Szarváért felelős különmegbízottja.
A NATO 2030 keretében megkezdődött Ghána NATO partnerországgá válásának a folyamata. Ghána az ECOWAS politikailag és gazdaságilag második legerősebb állama (Nigéria után). 2022. január - 2023. január között az ENSZ Biztonsági Tanács nem állandó tagja, ahol a reform folyamat során Afrika szerepének növelésére törekedett. 2018-2020 között az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottság (ECOSOC) tagja. 2024. január 1-jétől három évre az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagja. Nana Akufo-Addo ghánai elnököt választották az ECOWAS elnökének a 2020/2021-es, majd a 2021/2022-es ciklusra is. Az Afrikai Kontinentális Szabadkereskedelmi Térség (AfCFTA) 2020 augusztusában Accrában nyitotta meg Titkárságát, amely 2021. január 1-jén kezdte meg működését. Ghána az AfCFTA proaktív pártolója. Az ország hadserege érdemben hozzájárul a nemzetközi és afrikai – mindenekelőtt a nyugat-afrikai – béketeremtéshez.
Ghána szoros kapcsolatot ápol volt gyarmattartójával, az Egyesült Királysággal, emellett az Egyesült Államokkal, illetve az utóbbi években egyre jelentősebben Kínával, amely a 2023. októberi állapot szerint államadósságának kb. 30%-át finanszírozza. A nyugat-afrikai régió országaival alapvetően jó viszonyt ápol, bár Nigériával, a régió legnagyobb gazdasági és politikai hatalmával többször konfrontálódik. Ennek oka a két ország közötti gazdasági versengés, a Ghánában élő százezres nagyságrendű nigériai diaszpóra féllegális gazdasági tevékenysége, illetve a nigériai terror tovább terjedésének veszélye.
Ghána és az Európai Unió kapcsolatai kereskedelempolitikai és fejlesztési együttműködési kérdésekre koncentrálódnak. A kettejük között fennálló partnerség alapja az EU és afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS/ACP) országok között megkötött Cotonoui Partnerségi Megállapodás, amely a szegénység csökkentését, az ACP-államok gazdasági, szociális és kulturális fejlődésének előmozdítását célozza. A 11. Európai Fejlesztési Alapból (EDF) a nyugat-afrikai régió 2014-2020 között 1,15 milliárd euró összegű támogatást kapott. A ghánai pénzügyminiszter 2014 júniusában írta alá a Nemzeti Indikatív Programot, melynek keretében 2020-ig a 11. EDF-ből kapott 323 millió euró elköltése lett előirányozva Ghánában. A koronavírus járvány miatt a teljes összeg felhasználására nem került sor, ezért az EU költségvetési támogatásként adta át a fennmaradó összeget. Jelenleg az új nemzetközi együttműködési programozás zajlik (NDCI Team Europe Joint Programing).
Ghána 2019-ben felkerült az EU pénzmosási feketelistájára, ezért a ghánai kormány 2020-ban új pénzmosás elleni törvényt vezetett be, és 2021 júniusában törölték a feketelistáról.
Ghána szerepe a nyugat-afrikai térség stabilitásának szempontjából kiemelten fontos. 2015 óta Nyugat-Afrikában a Száhel-övezet mellett fokozatosan a Guineai-öböl térségében is megnőtt a politikai instabilitás és a terrorizmus veszélye, emelkedik a bűnözés, romlik a közbiztonság. Ghánának vezető szerepe van a nyugat-afrikai országok összefogásában a terrorizmus, a szélsőségek hatalomra kerülése, a puccsok és a kalózkodás elleni küzdelemben. Ghána, Benin, Burkina Faso, Elefántcsontpart és Togo 2017 szeptemberében útjára indította az ún. Accrai Kezdeményezést (Accra Initiative). Az előbbi öt részes tagállam mellett Mali és Niger megfigyelői státusszal rendelkezik. A kezdeményezés fő célja, hogy megakadályozza a terrorizmus begyűrűzését a Száhel-övezetből a térségbe és visszaszorítsa a határmenti területeken a szervezett bűnözést. A Kezdeményezés a pénzügyi források és a megfelelő politikai akarat hiányában csak lassan halad előre.
Ghána a katonai hatalomátvételek miatt – összhangban az ECOWAS és az AU állásponttal – politikailag konfrontálódott Mali, Burkina Faso és Guinea katonai vezetéseivel. Nana Akufo-Addo ghánai elnök 2022. december 14-én, az USA-Afrika csúcstalálkozó margóján megbeszélést folytatott Antony Blinkennel, amelyen aggodalmának adott hangot, amiért Malihoz hasonlóan Burkina Fasóban is a Wagner csoport segíti a helyi hadsereget az iszlám fegyveresek elleni harcban egy dél-burkinai aranybánya bányászati koncessziójáért cserébe. Az Egyesült Államok támogatását kérte az északi határán kialakult fenyegetés kezelése érdekében. A ghánai elnök washingtoni kijelentése miatt Ibrahim Traoré burkinai elnök több fórumon is tiltakozott.
Accrát aggasztja, hogy a Burkina Faso-i politikai instabilitást kihasználva az iszlamista fegyveresek a Száhel-övezetből kiterjesztik működési területüket a nyugat-afrikai partvidék irányába. A ghánai harcosok megjelenése a mali és a nigeri kiképzőtáborokban, valamint a származási falvaikba történő „visszatelepítés” is azt mutatja, hogy a fegyveres dzsihadista szervezetek jól kiépített logisztikai hálózatokkal rendelkeznek Ghána északi részén. A porózus határvonalak és csempészútvonalak lehetőséget adnak a dzsihadista terjeszkedéshez, amely komoly biztonsági veszélyt jelent Ghánára.
A 2023. július 26-i nigeri puccs óta az ECOWAS-on belül jelentős megosztottság van. Ghána sokáig nem nyilatkozott a nigeri helyzettel kapcsolatban, és most is nagyon körültekintően teszi azt. A vezérkari főnökök augusztusi találkozóján Ghána is támogatta az esetleges katonai beavatkozás lehetőségét. A ghánai parlamenti ellenzék ellenzi a katonai beavatkozást. A nigeri válság újabb menekültáradatot és növekvő biztonsági kockázatot jelent Ghánának, illetve – mali, burkinai és guineai puccsok után – tovább rombolja az ECOWAS egységét.
Migrációs szempontból Ghána egyidejűleg kiindulási, tranzit- és célország; viszonylag kevés menedékkérőt bocsát ki. A ghánaiak Európába tartó irreguláris migrációja alapvetően gazdasági és munkavállalási célú, a szabályozott migráció keretében a – mindenekelőtt európai egyetemeken tanult – diplomások főként a nyugat-európai munkavállalás lehetőségét keresik. A nyugat-afrikai intraregionális migráció keretében a térség nehezebb helyzetű országaiból érkeznek Ghánába a béke és a jobb élet reményében.
Utolsó frissítés: 2023. december 11.
