Történelmi-politikai tájékoztató
A 11. századtól az ewe törzs nyugatról, a mina és gun pedig keletről települt be a mai Togo területére, amelynek tengerparti része 16-18. században elsősorban az európai rabszolgakereskedelem egyik jelentős központja volt, ezért a "Slave Coast", vagyis "Rabszolgapart" nevet kapta. A „Togo” jelentése ewe nyelven „folyón túli”.
1884-ben Németország Togo partmenti részét protektorátusa alá vonta, majd kiterjesztette hatalmát a szárazföldi részén is. 1905-ben egy német-francia-brit megállapodással Togoland néven német gyarmat lett. A németek modern kakaó-, kávé- és gyapottermesztési technológiát honosítottak meg, a mezőgazdasági termékek exportjára vasútvonalat és Loméban kikötőt építettek, és több infrastruktúra fejlesztést hajtottak végre.
Az I. világháborúban a britek és a franciák megszállták, majd gyarmatukká tették. Egy 1922. évi Népszövetségi döntés értelmében Togo nyugati részét a britek, a keletit a franciák kapták. 1945-ben az ország megkapta a jogot, hogy három képviselőt küldjön a Francia Parlamentbe. A II. világháború után a két togói terület az ENSZ bizalmi területe (UN trust territory) lett.
A Brit Togoland 1957-ben népszavazással csatlakozott az új független Ghánához. A Francia Togoland 1959-ben autonóm köztársasággá vált a Francia Unión belül; Franciaország azonban megtartotta saját kezében a biztonság-, kül- és pénzügypolitikát.
1960. április 27-én kikiáltották a független Togói Köztársaságot. Az 1961. évi első elnökválasztáson – az 1958 óta miniszterelnökként hivatalban lévő – Sylvanus Olympio nyert a szavazatok 100%-ának megszerzésével, ugyanis az ellenzék bojkottálta a választást. Még áprilisában elfogadták az új köztársaság alkotmányát. 1961 decemberében kormányellenes összeesküvés előkészítésének vádjával letartóztatták az ellenzéki pártok vezetőit, majd rendelettel feloszlatták az ellenzéki pártokat. Olympio az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Nyugat-Németország segítségével próbálta csökkenteni függőségét Franciaországtól. Elutasította az algériai háború után leszerelt, a togói hadseregbe jelentkező francia katonák felvételét.
1963 januárjában Gnassingbé Eyadéma őrmester vezette katonai puccsal Olympio-t leváltották, és meggyilkolták. A hatalmat átadták a korábban, 1956-58 között már miniszterelnökként hivatalban lévő Nicolas Grunitzky vezette ideiglenes kormánynak. 1963 májusában Grunitzky-t köztársasági elnökké választották. Az új vezetés a kapcsolatok fejlesztésének politikáját folytatta Franciaországgal. Fő célja az észak és dél közötti megosztottság enyhítése, az új alkotmány kihirdetése és a többpártrendszer bevezetése volt.
1967 januárjában Gnassingbé Eyadéma vértelen puccsal megdöntötte Grunitzkyt, átvette az elnöki posztot, megalapította a Togói Néppárti Nagygyűlést (Rally of the Togolese People's Party, röviden RPT), és 1969-1990-ig egypárti antikommunista rezsimet működtetett. Ötször választották újra (1979, 1986, 1993, 1998 és 2003), amelyből az Európai Unió az utóbbi hármat antidemokratikus hatalomátvételnek minősítette. Az EU 1993-2004 között felfüggesztette Togoval a partnerséget, ezen belül a segélyezést is. Eyadéma 1983-ban privatizációs programot indított. 1991-től újra engedélyezték a pártok működését. Eyadéma 2005. februárjában váratlanul meghalt, 38 éves uralma azonban így is a leghosszabbnak számított Afrikában. Az ENSZ szerint a rezsimje alatt 40 ezer ember menekült el az országból, és 400 ember halt meg a választások közeli napokban.
2005-ben a katonaság Gnassingbé Eyadéma fiát, Faure Gnassingbé-t nevezte ki elnökké, amit Franciaország kivételével nemzetközileg széles körben elítéltek, és tüntetések kezdődtek. Az új elnök még ugyanebben az évben elnökválasztás megtartásával stabilizálta hatalmát. 2005-től aktív párbeszédet kezdett az EU-val. A nemzetközi alapelvárásoknak nagyjából megfelelő, békés elnökválasztásokon háromszor újraválasztották (2010, 2015 és 2020). F. Gnassingbé a lemondását követelő 2017. év végi, több tízezres tüntetéseket fegyveres erővel verte le, amit az ENSZ elítélt. 2019-ben egy alkotmánymódosítással biztosította, hogy a 2020. évi elnökválasztáson is indulhasson jelöltként, és győzelem esetén akár 2030-ig is hivatalban maradhasson. A 2020. februári elnökválasztást a szavazatok 72%-ával nyerte meg, szemben kihívója, Agbeyome Kodjo korábbi miniszterelnökkel, aki a szavazatok 18%-át kapta.
Társadalom
A 2010. évi togói népszámlálás szerint a lakosság 40 őshonos etnikai közösségből áll, amelyek közül a legnagyobb a főként délen élő ewe (32%), jelentős továbbá az északi kabré (12%), a mina (3,2%) és a kotokoli (3,2%). A hivatalos nyelv a francia. A legelterjedtebb törzsi nyelvek az ewe és a kabré, amelyek 1975 óta államilag támogatott "nemzeti nyelvek".
A Loméi Egyetem 2009. évi becslése szerint a népesség 44%-a keresztény –ezen belül 28%-a római katolikus és 10%-a protestáns –, 36%-a animista, 14%-a szunnita muszlim és 5%-a egyéb vallású. A keresztények jellemzően délen, a muszlimok pedig északon élnek.
Az országban kétszintű – 5 régió (région) és 30 prefektúra (préfecture) – közigazgatás van, amely mellett létezik a helyi önkormányzatok rendszere. Az öt régió északról délre haladva: Savanes, Kara, Centrale, Plateaux és Maritime.
Togot komoly és régóta fennálló emberi jogi problémák jellemzik: a rendvédelmi erők túlzott alkalmazása, beleértve a kínzást is, életveszélyes börtönkörülmények, önkényes letartóztatások, nők elleni erőszak, a női nemi szerv megcsonkításának tradíciója (FGM), szexuális kizsákmányolás, etnikai diszkrimináció, emberkereskedelem. A homoszexualitás tilos, 3 évi szabadságvesztéssel büntethető.
Az országban a független és ellenzéki sajtó és média erősen korlátozva működik.
Magyar – togói diplomáciai kapcsolatok
Magyarország a nigériai nagykövetségének 2013. évi újranyitása után az abudjai nagykövetét akkreditálta Loméba. 2016. április 1-jén újranyílt az accrai nagykövetség, és innentől az accrai nagykövet került akkreditálásra. Fehér Tamás Endre accrai nagykövet 2022. október 6-án adta át megbízólevelét Faure Gnassingbé togói elnöknek, és ugyanezen a napon megnyitotta Magyarország tiszteletbeli konzulátusát Loméban, ezzel Sela Ablavi Malm, tiszteletbeli konzul megkezdte működését.
Togo berlini nagykövetét akkreditálja Magyarországra.
Belpolitika
A korábbi német, majd francia gyarmat 1960-ban nyerte el függetlenségét. Alkotmányos berendezkedése elnöki típusú köztársaság, az elnököt ötéves időszakra közvetlenül választják. A törvényhozó hatalmat az egykamarás nemzetgyűlés gyakorolja. A függetlenség óta számos alkotmányellenes kormányváltásra került sor az országban.
A legutóbbi elnökválasztást 2020-ban tartották Togóban, amelynek eredményeképpen Fauré Gnassingbé negyedik ciklusát kezdhette meg. 2005 óta van hatalmon, az elnöki poszton édesapját, Eyadema Gnassingbét váltotta, aki 38 évig (1965-2005-ig) irányította az országot. A 2005-ös elnökválasztáshoz képest 2010-ben és 2015-ben nagy előrelépést jelentett a szavazás nemzetközi normáknak és helyi jogszabályi kereteknek nagyrészt megfelelő, békés lebonyolítása. Ugyanakkor az elnöki család több mint ötven éven át tartó hatalmát sokan ellenzik.
2017 augusztusában országszerte több tízezres ellenzéki tüntetéseken követelték Gnassingbé elnök távozását, a biztonsági erőkkel történt összecsapások következtében több ember életét vesztette. Gnassingbé 2019 májusában egy alkotmánymódosítással lehetőséget biztosított arra, hogy újra indulhasson a 2020-as elnökválasztásokon, illetve győzelme esetén egészen 2030-ig hivatalban maradhasson. A 2020. évi elnökválasztáson a szavazatok 72%-ával nyert.
A burkinai határ felől a terrorizmus fenyegeti az országot, 2022 júniusában az észak-togói Savanes régióban szükségállapotot rendeltek el, ami jelenleg is érvényben van. A régióban tavaly óta több dzsihadista támadás történt, amelyek közül igen tragikus volt, amikor 2023 februárjában ismeretlen fegyveresek a régióbeli Tola és Gningou települések lakóira támadtak, 31 civilt megöltek.
2023-ban az országban a belpolitikai stabilitás megvan, az idei költségvetésben jelentős plusz források vannak az oktatásfejlesztésre, a vállalatok adókedvezményeire. Az országos fejlesztési programok közül jó ütemben haladnak a vízellátási, napenergia és akvakultúra fejlesztési projektek.
2024 első negyedévében parlamenti választások lesznek.
Külpolitika
Togo 2022 júniusában csatlakozott a brit Nemzetközösséghez. Hagyományosan stabil kapcsolatot ápol Franciaországgal, Németországgal és a nyugat-európai országok többségével. A nyugat-afrikai regionális politikában aktív, részt vesz a mali békefenntartásban és a Guineai-öbölben zajló kalózkodás felszámolásában. Ghána és Benin szomszédországokkal baráti kapcsolatot ápol. Burkina Fasóval vannak feszültségei, ugyanis 2015 óta a togói-burkinai határon egyre több a menekült, romlik a közbiztonság és nő a terror veszély. Gnassingbé elnök a régió diplomáciában igen aktív: az őrizetbe vett elefántcsontpari katonák miatt 2022. júliustól 2023. januárig tartó elefántcsontparti-mali diplomáciai válsághelyzet megoldásában sikeres közvetítő volt, a 2020-ban kezdődő mali krízisben mediátori szerepet vállal, Togo részt vesz a mali békefenntartásban és a Guineai-öbölben zajló kalózkodás elleni küzdelemben.
Az ECOWAS Faure Gnassingbé elnököt hatalmazta fel az új nigeri kormánnyal folytatott tárgyalások közvetítésére. A togói vezető mediátorként segít megoldani a 2023. július 26-án Nigerben történt államcsíny óta felmerült problémákat. Feladatában Benin és Sierra Leone elnöke is segít.
2023. október 20-22. között első alkalommal került megrendezésre a Loméi Béke és Biztonsági Fórum Togo fővárosában a „How to strengthen political transitions towards democratic governance in Africa” alcímmel. A Fórum létrehozását Faure Essozimna Gnassingbé togói elnök kezdeményezte azzal a céllal, hogy állandó platformot teremtsen a párbeszédre és közvetítésre a kontinens békéje és biztonsága érdekében.
1975-ben Togo fővárosában írták alá az ACP-országok (afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni) és az EU közötti kereskedelmi együttműködést szabályozó Loméi konvenciót, amelyet 2000-ben a Cotonou-i Egyezmény váltott fel. Az Európai Unió és Togo közötti kereskedelmi kapcsolatok kereteit a Cotonou-i Egyezmény adja, amely az EU és 79 ACP ország között jött létre a fejlesztési együttműködés érdekében. 2016 októberében Loméban rendezték meg az Afrikai Unió tengerbiztonsággal kapcsolatos rendkívüli csúcstalálkozóját. Egy hatékony együttműködés kialakítását célozza az EU új Afrika-stratégiája, amelynek alapját az Európai Bizottság és a főképviselő 2020 márciusában előterjesztett közleménye (Az Afrikával kapcsolatos átfogó stratégia felé) adja. Az Európai Parlament 2020 júliusában egy saját kezdeményezésű jelentéstervezetben fejtette ki álláspontját az új Afrika-stratégiával kapcsolatban (Az Afrikára vonatkozó új uniós stratégiáról).
Utolsó frissítés: 2024. február 7.
