Történelmi-politikai tájékoztató

A mai Burkina Faso délkeleti és Niger délnyugati részén a 3-13. századig létezett a vaskori bura kultúra. Az ország mai fő őshonos etnikai csoportjai a 8-15. század között egymást követő hullámokban érkeztek, több külön királyságot alapítottak.

Az 1890-es évektől a mai Burkina Faso területét több európai gyarmatosító próbálta elfoglalni, 1896-ban Franciaország megszállta, protektorátussá tette, majd egy ötéves háborúban növelte és stabilizálta uralmát. Az 1898. évi francia-brit egyezmény létrehozta az ország határait. 1904-ben Franciaország - a nyugat-afrikai gyarmatbirodalma átszervezésének részeként - a Volta-medence jelentős területeit integrálta Felső-Szenegálba és Nigerbe. A gyarmat fővárosa Bamakó, a gyarmati közigazgatás és oktatás nyelve pedig a francia lett. Megkezdték a közoktatási rendszer kiépítését. Az őslakosokat erősen diszkriminálták.

Az I. világháborúban a mai Burkina Faso területéről behívott őslakosok a szenegáli zászlóalj tagjaiként az európai frontokon harcoltak. 1915-ben a hadkötelezettség bevezetésekor a nyugat-burkinai Bona gyarmati településen az őslakosok fellázadtak a franciák ellen, ezzel kitört a Volta-Bani háború (1915-17), amelynek első évében a felkelők jelentős sikereket értek el, de a következő két évben a franciák leverték őket. Ez volt az egyik legnagyobb, gyarmatosítók elleni felkelés Afrikában. A háború csúcsán, 1916-ban több fronton 15-20 ezer őslakos harcolt.

A mai Burkina Faso területén Franciaország 1919-ben létrehozta a Francia Felső-Volta (Français Haute Volta) gyarmatot, közigazgatásilag leválasztva Felső-Szenegáltól és Nigertől. Első kormányzója François Charles Alexis Édouard Hesling ambiciózus útépítést kezdett, és növelte a gyapottermelést. A gyarmatot azonban 1932-ben felszámolták, és felosztották Elefántcsontpart, Szudán és Niger francia gyarmatok között. A legnagyobb részt Elefántcsontpart kapta Ouagadougou és Bobo-Dioulasso városokkal együtt. A II. világháború után 1947-ben Franciaország újjászervezte a Francia Felső-Volta gyarmatot a Francia Unió részeként.

Felső-Volta Köztársaság (République de Haute-Volta) néven 1958-ban önkormányzati autonómiát kapott, majd 1960. augusztus 5-én függetlenedett Franciaországtól. Az 1960. évi alkotmány általános választójogot biztosított, az új elnököt és nemzetgyűlést öt évre választották. Az első elnök, Maurice Yaméogo, a Voltai Demokratikus Unió (Union Démocratique Voltaique, röviden UDV) párt vezetője azonban hamarosan betiltotta az ellenzéki pártokat. Évről évre fokozódó sztrájkok, tüntetések és általános elégedetlenség következett.

1966-ban Sangoulé Lamizana alezredes vezette katonai puccsal eltávolították Yaméogo elnököt, az alkotmányt felfüggesztették. Sangoulé Lamizana elnök 1966-1980-ig volt hatalmon, az első négy évben katonai kormány, majd polgári-katonai vegyes kormányok élén. 1977-ben új alkotmány vezettek be. 1978-ban Lamizana elnököt újraválasztották. Az 1960-as évektől egyre komolyabb problémát jelentett a Száhel-övezetet, különösen az országot is sújtó szárazság és éhínség. A kormány és a hagyományosan erős szakszervezetek között a ’70-es évek végére komoly feszültség alakult ki.

1980-ban Saye Zerbo ezredes vértelen puccsal megdöntötte Lamizana elnököt. Az 1977-es alkotmányt felfüggesztette, az ellenzéki pártokat betiltotta, kormányerőként megalapította a Nemzeti Haladás Helyreállításáért Katonai Bizottságot. 1982-ben Dr. Jean-Baptiste Ouédraogo őrnagy vezetésével a Népmentő Tanács (Conseil de salut du peuple, CSP) eltávolította Zerbo ezredest. Belharc alakult ki a CSP jobb- és baloldali frakciói között. 1983 januárjában a baloldaliak vezetőjét, Thomas Sankara századost nevezték ki miniszterelnöknek, azonban hamarosan letartóztatták, majd augusztusban Blaise Compaoré százados vezetésével kiszabadították, és puccsal elnökké segítették.

Thomas Sankara elnök (1983-1987) kormánya a Forradalmi Nemzeti Tanácsból (Conseil national révolutionnaire, CNR) alakult. 1984-ben az ország nevét Felső-Voltáról Burkina Faso-ra változtatta, amelynek jelentése „Becsületes emberek földje” („burkina" mossi nyelven „becsületes”; „faso" dioula nyelven „anyaföld”). Sankara kormánya afrikai viszonylatban az egyik legambiciózusabb társadalmi-gazdasági fejlesztési programot indította el, amelynek fő eredményei a következők voltak:  komoly infrastruktúra fejlesztés főként közút- és vasútépítéssel, a hazai mezőgazdasági termelés és fogyasztás növelése, föld újraosztás a gazdálkodók részére, elsivatagosodás elleni projektek, tömeges védőoltások, oktatásfejlesztés és országos műveltségi kampány, a nők jogainak kiterjesztése, a női nemiszerv tradicionális megcsonkításának (FGM), a kényszerházasságnak és a többnejűségnek a betiltása. A kormány 2,5 millió gyermek agyhártyagyulladás, sárgaláz és kanyaró elleni beoltását támogatta. 10 millió fát ültettek 15 hónap alatt, a sivatagosodó területekre koncentrálva. Az elnök minden falut orvosi rendelő építésére szólított fel. 350 településen saját erőből iskolát építettek. Az élelmiszerönellátás irányába jelentős lépést sikerült tenni, a gabonatermelés 1983-1987 között 45%-kal, 1,1-ról 1,6 millió tonnára nőtt. Sankara a környezetvédelmet már a ’80-as években prioritásként kezelte. Fellépett a bozóttüzeket okozók, a nomád szarvasmarha tartók és az illegális favágók ellen. Külpolitikájának középpontjában az antiimperializmus állt, kormánya minden külföldi segélyt elutasított, adósságcsökkentést szorgalmazott, államosított minden földet és ásványkincset, valamint elhárította az IMF és a Világbank befolyását.

1987-ben a Blaise Compaoré vezette puccsban Sankara elnököt tizenkét vezető társával együtt meggyilkolták. Blaise Compaoré elnök (1987-2014) javította a külkapcsolatot Franciaországgal és Elefántcsontparttal, az IMF-hez fordult, visszarendezte elődje államosításait, az elődjétől jelentősen eltérő bel- és külpolitikát folytatott. 1990-ben korlátozott demokratikus reformokat, 1991-től új alkotmányt vezetett be. 1991-ben ellenzék nélkül újraválasztották, 1998-ban pedig elsöprő sikerrel nyerte a választásokat. A kormány közvetítő szerepet játszott több nyugat-afrikai vitában, beleértve a 2010-11-es elefántcsontparti válságot, a 2007-es togói párbeszédet és a 2012-es mali-i válságot.

2014-ben Compaoré elnök az újraválaszthatóságának biztosítása érdekében alkotmánymódosításra készült, azonban utcai demonstrációk kezdődtek. A tüntetők október 30-án felgyújtották a parlament épületét, és elfoglalták az országos tévészékházat, a parlamenti képviselők felfüggesztették az alkotmánymódosításról szóló szavazást, később a katonaság feloszlatta a kormányt, és kijárási tilalmat rendelt el. Október 31-én Compaoré elnök lemondott, és ideiglenes kormány alakult.

A 2015. novemberi általános választásokon Roch Marc Christian Kaboré, a Népi Mozgalom a Haladásért (Mouvement du Peuple pour le Progrès, röviden MPP) párt elnökjelöltje nyert, aki 2015 decemberében lépett hivatalba. 1966 óta ő volt az első nem átmeneti és demokratikusan választott elnök az ország történelmében. A Roch Marc Christian Kaboré elnök (2015-2022) által meghirdetett I. Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Terv 2016-2020 (I. Plan national de développement économique et social, röviden PNDES-I) ambiciózus szociáldemokrata kormányprogram volt, és jelentős eredményeket ért el a közút és vasút fejlesztések, hídépítések, villamosenergia és internet lefedettségek bővítése, a kakaó- és gyapottermelés növelése területén. A 2020. november 22-i általános választásokon a szavazatok 57,7%-ával Kaborét újraválasztották, és megkezdhette második elnöki ciklusát. Kaboré pártja, a Népi Mozgalom a Haladásért (Mouvement du Peuple pour le Progrès, röviden MPP) nem érte el a parlamenti abszolút többséget, csupán a mandátumok 44%-át – 56 helyet a 127-ből – szerezte meg, ezért kisebb parlamenti pártokkal szövetségben biztosította a kormányzáshoz szükséges többséget. A nemzetközi választási megfigyelők a 2020. évi választásokat elfogadhatónak találták. A kormány 2022. január közepén elindította a II. Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Terv 2021-2025 (röviden PNDES-II) kormányprogramot, amelynek pillérei a biztonság és béke helyreállítása, az államháztartási, a közigazgatási és a banki-pénzügyi rendszer reformjai, a gazdasági szerkezet átalakítása. A fő kormánycélként 2015-ben, majd 2020-ban meghirdetett országos béke és biztonság megteremtése azonban sikertelen volt. A fegyveres csoportokat nem sikerült leverni, sem megállapodni velük. Burkina Fasóban 2015-től folyamatosan fokozódott a közbiztonsági és humanitárius probléma. Elsősorban a Maliból átszivárgó Al-Kaida és Iszlám Állam, illetve velük együttműködő terrorista csoportok egyre több támadást hajtottak végre, eleinte Ouagadougou-ban, majd az északi és keleti nagyvárosokban és a stratégiai központokban. 2018 óta a támadások a vidéki településekre koncentrálódtak. A közbiztonsági válsággal párhuzamosan megszaporodtak a béremelést és a szociális juttatásokat követelő sztrájkok. Az állami kulcspozíciókban sok olyan ember maradt a régi rezsimből, akik nem működtek megfelelően együtt a rendteremtés érdekében. Kaboré elnök 2018 januárjában, majd 2019 novemberében átalakította kormányát, a közbiztonság eredményesebb szolgálása érdekében. 2020 márciusától az erősödő humanitárius válságot a koronavírus járvány megjelenése tovább fokozta. Az ENSZ adatai szerint az országban tomboló terrorizmus miatt otthonukat elhagyó belső menekültek száma 2020 elején 1 millió, 2022 elején már 1,8 millió fő volt. Közülük az Észak-Közép Régió (Centre-Nord) 0,65 millió, a Száhel Régió (Sahel) 0,58 millió és az Északi-Régió (Nord) 0,2 millió főt fogadott be. 2020 és 2022 eleje között folyamatosan 2,8-3,5 millió ember szorult élelmiszer segélyre, az éhínségtől kritikusan sújtottak száma 10 ezer fölötti volt.

2022. január 24-én Kaboré elnököt katonai puccsal távolították el a hatalomból, ezzel együtt a parlamentet feloszlatták, az alkotmányt felfüggesztették. 2022. január 31-én a katonai junta Paul-Henri Sandaogo Damiba alezredest, a Hazafias Mozgalom a Védelmezésért és Helyreállításért (Patriotic Movement for Safeguard and Restoration, röviden MPSR) tömörülés és a Kaboré elleni puccs vezetőjét választotta meg átmeneti elnökké. Damiba elnök (2022. január - 2022. szeptember) hároméves átmeneti időszakot hirdetett meg a demokratikus választások megszervezéséig. Az új vezetést a nemzetközi közösség nem ismerte el. 2022. január végén a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) és az Afrikai Unió (AU), február elején pedig a Frankofónia Nemzetközi Szervezete (OIF) is felfüggesztette Burkina Faso tagságát, azonban az alkotmány visszaállításának köszönhetően szankciókat nem vezettek be ellene. Februárban az USA befagyasztotta az ország segélyezését. Damiba márciusban kinevezte az átmeneti kormány tagjait, élén Albert Ouedraogo miniszterelnökkel. Az ECOWAS, az AU és az OIF márciusban kifejezték, hogy támogatják az ideiglenes kormány törekvéseit, a tagság felfüggesztését azonban az átmeneti időszakra fenntartják. Márciusban Ouagadougou-ban jelentős számú civil tüntető követelte a lakosságot sújtó terrorizmus elleni eredményesebb fellépést és az ország – elsősorban Franciaországgal való – katonai együttműködésének felülvizsgálatát. Az északi dzsihadista felkelést és a terrorizmust Damibának sem sikerült megállítani, sőt a terrorizmus az ország délkeleti részére is átterjedt. Ibrahim Traoré kapitány 2022. szeptember 30-án puccsal eltávolította Damiba elnököt, felfüggesztette az alkotmányt, 2022. október 6-án pedig átmeneti elnökké nevezték ki.

 

Társadalom

A 2006. évi népszámlálás szerint a lakosság kb. 60 őshonos etnikai közösségből áll, ezek közül 27 népesebb, amelyek közül a legnagyobb a mossi (51%), jelentős továbbá a fulani (9,4%), a bobo (5,9%), a gurma (5,8%) és a mandé (5,3%). A hivatalos nyelv a francia. A legelterjedtebb törzsi nyelv a mooré (mossi-k nyelve), északon pedig a fulani.

A 2006. évi népszámlálás alapján a népesség vallási megoszlása szerint 61%-a – többnyire szunnita – muszlim, 23%-a keresztény – ezen belül 19%-a római katolikus, 4% protestáns –, 15% animista, 1%-a egyéb vallású vagy nem vallásos. A muszlimok főként az ország északi, keleti és nyugati területein, míg a keresztények a középső részén, a nagyobb városokban élnek. A muszlimok és a keresztények között a kapcsolat korábban jó volt, a 2015 óta megszaporodó dzsihadista támadások és a terrorizmus azonban kiélezte a vallási ellentéteket is. A keresztények a kormányban a népességi arányukhoz képest erős képviselettel rendelkeznek. Az államelnökök közül Saye Zerbo, Thomas Sankara, Blaise Compaoré és Roch Marc Christian Kaboré keresztények voltak.

Az országban háromszintű – 13 régió (region), 45 tartomány (province) és 351 önkormányzat (commune) – közigazgatás van.

Az országot komoly és régóta fennálló emberi jogi problémák jellemzik. A 2015 óta egyre fokozódó terrorizmus miatt 2015-től 2023 közepéig több mint 2 millióan kényszerültek elhagyni otthonaikat. A harcoktól sújtott helyeken ellehetetlenül az oktatás; 2021 végéig kb. 2,7 ezer, 2023 közepéig pedig kb. 6 ezer iskolát (vagyis az iskolák egynegyedét) zártak be, több mint egy millió tanulót fosztva meg az oktatás lehetőségétől. A terroristák gyermekeket is toboroznak fegyveres csapataikba. A közbiztonsági válság a terroristák, a rendvédelmi erők és a szabad fegyveres csapatok részéről egyaránt számos visszaélést eredményez. A szexuális erőszak száma jelentősen megnőtt.

A női nemi szerv tradicionális megcsonkítása (FGM) igen elterjedt, az UNICEF adatai szerint 2020-ban a 15-49 éves nők 76%-a eset át rajta, annak ellenére, hogy 1996-ban betiltották, illetve 2019-ben a vonatkozó büntetést szigorították.

Burkina Fasóban független és ellenzéki sajtó és média alapvetően szabadon működik. A 2020. évi RSF World Press Freedom ranglistán a 37. helyen szerepelt a 180-ból, az afrikai országok közül pedig a 4. helyen. A szólás és sajtószabadságot egy 1987. évi törvény biztosítja. Az ezredforduló körüli években több újságírót letartóztattak, illetve voltak rejtélyes halálesetek, amelyek közül a legnagyobb visszhangja annak volt, amikor 1998-ban Norbert Zongo újságírót meggyilkolták, és ismeretlen személyek más kormánykritikus újságírókat fenyegettek Zongo példájával. A  büntetőtörvénykönyv - terrorveszély csökkentése céljából bevezetett - 2019. évi módosítása szerint akár 10 év börtönnel büntethető az újságíró, aki a rendvédelmi erők műveleteivel kapcsolatos információkat oszt meg, és ezzel hátráltatja, veszélyezteti a közrendet vagy a biztonsági műveleteket. A 2022. januári és 2022. szeptemberi puccsok óta a sajtó és média szabadsága jelentősen romlott.

 

Magyar – Burkina Faso-i diplomáciai kapcsolatok

Magyarország 2017 óta Accrából akkreditál nagykövetet Burkina Faso-ba.

 

Belpolitika

Ibrahim Traoré kapitány 2022. szeptember 30-án puccsal eltávolította Damiba elnököt, felfüggesztette az alkotmányt, 2022. október 6-án elnökké nevezték ki. Elődjének a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségével (ECOWAS) való megállapodását megtartva vállalta a 24 hónapos átmeneti időszak betartását, két éven belül demokratikus választások megtartását, és az alkotmány visszaállítását. 2023 áprilisában hadkötelezettséget vezetett be és általános mozgósítást rendelt el. Traoré megítélése pozitív, a nép az ország megmentőjét látja benne.

Burkina Faso biztonsági helyzete 2022 második felében tovább romlott. Az ország területén több támadás történt, mint a korábbi három évben összesen, és már meghaladta a Maliban rögzített számokat (bár Maliban több volt a halálos áldozat és a sebesült). Míg 2015-2021 között 1 millió volt a belső menekültek száma, addig 2022-ben ez újabb 1 millió fővel nőtt. Traoré átmeneti kormánya a 2023. április-októberi állapot szerint a fővárost, Ouagadougout és az ország területének alig felét ellenőrzi, a többit körülbelül 100 fegyveres csoport uralja, amelyek többsége az al-Kaidához vagy az Iszlám Államhoz kötődik. A terrorszervezetek egy részének kiemelten fontos a szomszédos országokba vezető főutak ellenőrzése, amelyek többek között a Dél-Amerikából érkező kábítószer csempészet fontos útvonalai. Ezek 2015-től 2022 januárjáig nyugodtan működhettek, a 2022. januári puccs óta azonban felbolydult a térség, és harcok indultak az útvonalak ellenőrzéséért. A sorozatos konfliktusok, az éghajlati sokkok, és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek súlyosbítják az élelmiszerhez és vízhez való hozzáférés problémáit az érintett területeken. 2023. szeptember 26-án a biztonsági erők egy csoportja puccsot kísérelt meg Traoré elnök ellen. Az elkövetők egy részét letartóztatták, többen szökésben vannak.

 

Külpolitika

Burkina Faso, az ENSZ, az IMF, a Világbank, a Nemzetközi Büntetőbíróság, a G5 Száhel, az el nem kötelezett országok mozgalma, az Iszlám Együttműködés Szervezete és az Iszlám Konferencia Szervezete tagja. A Nyugat-afrikai Országok Gazdasági Közössége (ECOWAS), a Frankofónia Nemzetközi Szervezete (OIF) és az Afrikai Unió (AU) a 2022. januári puccs óta az átmeneti időszakra felfüggesztette Bukina Faso tagságát.

Burkina Faso a 2022. január puccs előtt a nyugat-afrikai országokkal viszonylag jó kapcsolatot ápolt, bár a terrorizmus árnyéka ezeket is érintette. Legjobb kapcsolata Elefántcsontparttal és Ghánával volt. A frankofón nyugat-afrikai térség kereskedelmi életének egyik központja, egyúttal diplomáciai középhatalma: a togói, elefántcsontparti, guineai és mali-i konfliktusok hivatalos közvetítője volt. Burkina Faso hagyományosan fontos szövetségesnek számított a terrorizmus elleni harcban, a 2015-től fokozódó biztonsági válsága miatt azonban egyre nehezebben tudta teljesíteni vállalásait. Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia, Niger 2014-ben létrehozták a G5 Száhel regionális együttműködés intézményét. Ennek keretében 3 ezer fős hadtestet telepítettek a terrorizmus által leginkább sújtott országhatáraikhoz.

A 2022. januári puccs óta az ország ECOWAS és AU tagságát felfüggesztették, az ECOWAS szankciókat vezetett be az ország ellen. Franciaországgal az 1980-as évektől – Campaoré, majd Kaboré elnökök idején – szoros kapcsolatot ápolt, ami a 2022. januári puccs után részben, majd a 2022. szeptemberi puccs óta teljesen megromlott. 2022 végén a francia nagykövet elhagyta az országot, 2023 februárjában Franciaország kivonta burkinai békefenntartóit, márciusban beszüntették a France24 hírcsatorna sugárzását. Az USA a 2022. januári puccs óta felfüggesztette a segélyezést. Burkina Fasónak a puccsok óta is aktív gazdasági kapcsolata van Kínával és Indiával. A diplomáciai kapcsolatait még 2018-ban sikerült rendeznie Kínával. 2014-2020 között az Európai Uniótól jelentős, 623 millió eurós EDF forrást kapott, a puccsok óta a segélyek felfüggesztésre kerültek. Traoré Burkina Fasót alapvetően saját erőből kívánja felszabadítani, ugyanakkor a hadsereg emberhiányban szenved. 2022 vége óta aktívan toboroznak önkénteseket, 2023 elejétől Traoré kérésére (vélhetően) az orosz Wagner-csoport is segít, amelyért cserébe nyersanyag, elsősorban arany kitermelési koncessziókat kaptak. Traoré és Putyin 2023 augusztusában és októberében Putyin orosz elnökkel egyeztetett a szorosabb együttműködésről, a nigeri helyzetről. Traoré Oroszországot stratégiai partnernek tartja, amely a katonai felszerelések egyik fő beszállítója.

A 2023. július 26-i nigeri katonai hatalomátvételt követően Burkina Faso és Mali támogatásáról biztosította a nigeri juntát. Az ECOWAS vezérkari főnökei a 2023. augusztusi accrai találkozójukon megállapodtak abban, hogyha nem engedik el Mohamed Bazoum nigeri elnököt, továbbá nem használnak a Nigerrel szemben hozott szankciók, és tárgyalásos úton sem érnek el eredményt a nigeri katonai vezetéssel, akkor hajlandóak katonai erő alkalmazására a nigeri juntával szemben. A Zöld-foki Köztársaság kivételével minden ECOWAS tag támogatta az esetleges katonai beavatkozást. Erre válaszul Burkina Faso és Mali egyaránt bejelentette, hogy az ECOWAS esetleges katonai beavatkozását Nigerben a saját országuk elleni "hadüzenetnek" fogják tekinteni. 2023. szeptember 17-én Burkina Faso, Mali és Niger aláírta a Liptako Gourma Charta, kölcsönös védelmi paktumot, ami kollektív védelmet és segítségnyújtást foglal magában. Burkina Faso átmeneti törvényhozása 2023. szeptember 19-én jóváhagyta azt a törvényt, amely felhatalmazást ad katonák küldésére a szomszédos Nigerbe.

Utolsó frissítés: 2023. október 31.