Történelmi-politikai tájékoztató

Sierra Leone 1961-ben függetlenedett az Egyesült Királyságtól, és a Nemzetközösség tagjává vált. Ugyanebben az évben az első miniszterelnökévé Sir Milton Margai-t, a függetlenedési folyamat vezéralakját, a Sierra Leone-i Néppárt (Sierra Leone People's Party, röviden SLPP) vezetőjét választották, aki nagy népszerűséggel és demokratikusan kormányzott az 1964-ben bekövetkezett haláláig. Utóda öccse, Sir Albert Margai 1967-ig kevésbé volt népszerű. 1967-től, majd több puccs után 1968-tól Siaka Stevens, az Össznépi Kongresszus (All People's Congress, röviden APC) vezetője lett a miniszterelnök, az 1971. évi alkotmánymódosítással köztársasági elnök, 1976-ban pedig ellenzék nélkül újraválasztott elnök. Figyelemre méltó eredményeket ért el az infrastruktúrafejlesztésben de, hatalmát csak a hadsereg egyre fokozódó igénybevételével tudta fenntartani. 1985-ben visszavonult, utódja Joseph Saidu Momoh vezérőrnagy lett, aki szintén katonai erővel tartotta fent rendszerét. 1991-ben ugyan többpárti alkotmányt vezetett be, de ugyanebben az évben kitört a 11 éven át tartó polgárháború. 1992-ben a Nemzeti Ideiglenes Kormányzó Tanács (National Provisional Ruling Council, röviden NPRC) Valentine Strasser vezetésével puccsal eltávolította Momoh elnököt. A kormányzó Strasser kapcsolatot tartott az ECOWAS-szal, megerősítette a Libériában harcoló sierrai ECOMOG haderőt.

1996-ban Julius Maada Bio dandártábornok (az ország jelenlegi elnöke), NPRC másodparancsnok eltávolította Strassert, demokratikus köztársasági alkotmány vezetett be, előkészítette az általános választásokat, amelyen még ugyanebben az évben az Ahmad Tejan Kabbah vezette SLPP nyert, ezzel az ország első többpárti demokratikusan megválasztott elnöke lett. Kabbah elnök azonnal béketárgyalást kezdett Foday Sankoh-val, a polgárháborús ellenfél, a Forradalmi Egységfront (Revolutionary United front, röviden RUF) vezetőjével. 1997-ben kilenc hónapra puccsal eltávolították a hatalomból, de az ECOWAS haderő segítségével 1998-ban visszatért. Ezt követően az országban az elnökváltások választások útján valósultak meg. Az ENSZ 1999-ben 6 ezer, majd 2000-ben 13 ezer – főként brit és indiai – békefenntartót küldött Sierra Leonébe, akik végül a Khukri hadművelettel leverték a RUF lázadókat. Az 1991-2002-ig tartó polgárháborúban 50 ezren haltak meg, több százezren hagyták el otthonukat, sokan menekültek Libériába és Guineába.

A polgárháború után 2002-ben Kabbah-t újraválasztották, elnöksége alatt stabilizálódott a belpolitikai helyzet. A 2007. évi, majd a 2012. évi elnökválasztás győztese Ernest Bai Koroma az APC jelöltje volt, aki az ország infrastruktúrájának újjáépítésére és az egészségügyi rendszer fejlesztésére koncentrált. Az ő ideje alatt, 2014-2016 között sújtotta az országot az ebola járvány (4 ezer halott és 14 ezer fertőzött).

Társadalom

Az országban 18 etnikai csoport, törzs él, ebből a két domináns, az ország északi részén a temne (36%) és a délin a mende (31%), illetve meghatározó még északon a limba (6%). A hivatalos nyelv az angol, azonban a legszélesebb körben, a lakosság 97%-a a krio-t beszéli. Vallás szerint a lakosság 79%-a muszlim, 20%-a keresztény. Jelentős etnikai és vallási konfliktusok nem jellemzőek, de északon és keleten mérsékelten előfordulnak. A politikában jelentős a törzsi és vallási vezetők befolyása.

A közigazgatási rendszert 5 régió (region), 14 körzet (district) és 186 törzsfőnökség (chiefdom) alkotja. A helyi önkormányzati ügyekben a törzsi uralkodók (chief) rendelkeznek döntő politika erővel – nem a polgármesterek. Az országban kettős közösségi földrendszer működik: egyik fele a kormány, a másik pedig a családok, nagyrészben a törzsi uralkodók birtokában van.

Társadalmi szempontból fontos lépésnek számít a halálbüntetés eltörlése 2021-ben, a nemi és családon erőszakkal szembeni szigorúbb törvény és hatósági fellépés 2019 óta, a széles körben jellemző női nemiszerv megcsonkításának (FGM) tradíciója elleni kampány, a női tisztasági betét használatának és ingyenesen elérhetővé tételének kampánya, valamint a közszférában és a parlamentben a nők arányának 30%-ra emelését célul kitűző 2021. évi törvény.

 

Magyar - Sierra Leone-i diplomáciai kapcsolatok

Magyarország Sierra Leonéval 1969-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatot. Nagykövetet 1969-1972 között Lagosból, 1972-1992 között Conakry-ból, 2017 óta pedig Accrából akkreditál. 1992-2017 között nem volt akkreditáció. 2019. február 12-én megnyitotta hazánk Sierra Leone-i Tiszteletbeli Konzuli Képviseletét Freetownban. Sierra Leone nem akkreditál nagykövetet hazánkba.

 

Belpolitika

A belpolitikában az 1961-es függetlenedés óta a két domináns párt a Sierra Leone-i Néppárt (Sierra Leone People's Party, SLPP) és az Össznépi Kongresszus (All People's Congress, APC). A Sierra Leone-i Köztársaságban jelenleg az 1991. évi alkotmány hatályos, az ország élén a közvetlenül választott, kiterjedt jogkörű elnök áll.

A 2018. márciusi elnökválasztáson Julius Maada Bio, az ellenzéki Sierra Leone-i Néppárt (SLPP) vezetője győzött 51,8%-kal, szoros küzdelemben. A nemzetközi megfigyelők (AU, EU, Nemzetközösség, ECOWAS) hivatalos közleményei szerint a választások törvényesen, átláthatóan és békésen zajlottak. Az új elnöknek kezelnie kellett azt a kihívást, hogy az új parlamentben ismét az APC, a korábbi kormánypárt szerzett többséget.

Az első Bio kormány (2018-2023) idejét alapvetően belpolitikai stabilitás jellemezte. Népszerű intézkedése a 2018-tól ingyenes alapfokú és középfokú oktatás. Kiemelt kormányzati törekvés volt a nyomornegyedek és hulladéklerakó telepek kritikus állapotának felszámolása, ugyanis gyakoriak a katasztrófaszerű környezeti károk; nem ritkán több családot érintő lakóközösségek válnak tüzek, vagy áradások, illetve földcsuszamlások áldozatául. A mélyszegénység ezen kihívásaihoz a kormány azonban képtelen volt hathatós segítséget nyújtani. A hivatalos statisztikák szerint ugyan a koronavírus járvány nem szedett nagyszámú áldozatot, azonban megbénította az amúgy is gyenge egészségügyi ellátórendszert és a gazdaságot. Az országban 2019-2022 között kiemelt ügyként kezelték az országszerte jellemző börtönlázadásokat. Az országot sok bírálat érte az államadósság növekedése, a korrupció, és a mélyszegénységben élők helyzetének változatlansága miatt.

Az országban független sajtó és média működik, azonban az erős kritikákat megfogalmazókat a kormány igyekszik elhallgattatni, ami miatt 2020 óta többször voltak nemzetközi visszhangot is keltő tüntetések és zavargások. Az országot nem jellemzik sem etnikai, sem vallási konfliktusok. A nők politikai részvételének társadalmi akadályai továbbra is kihívást jelentenek, 2019-2023 között a 146 parlamenti helyből mindössze 18-at foglaltak el nők; a kabinet 27 tagjából öt volt nő. Az ország nemzetközi kapcsolataiban pozitív elmozdulás történt a 2018 előtthez képest, az ország hitelessége helyreállt a nemzetközi közösség szemében, számos – 2018. előtt felfüggesztett – nemzetközi projekt újraindult. A terrorizmus átterjedésének kockázata 2022 óta már jelentős veszélyként jelentkezik, ezért a kormány a biztonsági kapacitásait erősíti.

A 2022 februárjában megindult ukrajnai háború óta egyre erősebben romló társadalmi és gazdasági helyzet – élelmiszer és üzemanyag árak emelkedése, ellátási problémák, általános infláció – fokozta az elégedetlenséget, és tovább növelte az amúgy is polarizált és feszült politikai helyzetet. 2022 első felében több Össznépi Kongresszus (All People’s Congress, APC) párti politikust letartóztattak, ami augusztus 10-én Freetown-ban tüntetéshez vezetett, amelyben a tüntetők összecsaptak a rendőrséggel, két rendőr meghalt, és a katonaság mozgósítására volt szükség. 2022 augusztusában Sierra Leone több nagyvárosában a rohamosan növekő megélhetési költségek és az általánosan romló gazdasági helyzet miatt tömegek vonultak az utcára Bio elnök lemondását követelve. A tüntetők és a rendvédelmi erők közötti összecsapások számos halálos áldozatot követeltek. A feszült helyzetet kijárási tilalom elrendelésével kezelték.

2023. június 24-én általános – elnöki, parlamenti, és önkormányzati – választásokat tartottak. Julius Maada Bio elnököt a szavazatok 56%-ával újraválasztották. A parlamentbe két párt jutott be, a Sierra Leone-i Néppárt (SLPP) 81 mandátummal és az Össznépi Kongresszus (APC) ellenzéki párt pedig 54-gyel. Az eredményt az APC vitatta, és kirívó szabálytalanságokra hivatkozva ismétlést követelt. Az EU választási megfigyelő missziója szerint az elnökválasztási eredményekben "statisztikai ellentmondások" voltak, a választási bizottságnak szavazóhelyenként lebontott eredményeket kellett közzé tennie, lehetővé téve az eredmények nyilvános ellenőrzését. Ezzel a Carter Center, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Írország, Németország, Franciaország és az Európai Unió egyetértettek. A hivatalos választási eredmények kihirdetése és Bio elnök 2023. június 27-i eskütétele után június 28-án az EU, EU-tagállamok (Németország, Franciaország és Írország), az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok Freetownban közös nyilatkozatban fejezték ki a demokratikus berendezkedés iránti elkötelezettségüket, ugyanakkor nem küldtek gratuláló levelet Bio elnöknek. A választási kampány során erőszakos incidensek történtek, különösen délkeleten, a kormányzó SLPP fellegvárában az ellenzék tagjai és támogatói ellen, ami megfélemlítette az embereket. A biztonsági szervek több esetben aránytalan erőszakot alkalmaztak. Freetownban a biztonsági erők két alkalommal körbevették az APC főhadiszállását, könnygázt és éles lőszert használtak.

Sierra Leone a választások óta politikai polarizációval, növekvő társadalmi elégedetlenséggel és egyre nehezebb gazdasági helyzettel néz szembe. 2022 és 2023 közepe között az infláció 45%-ra nőtt (élelmiszerek esetében 58%), 2021 óta az üzemanyagárak pedig megháromszorozódnak. 2023 szeptemberében a közösségi média országos tömegtüntetésekre való felhívását követően a kormány a választásokra és a romló gazdasági helyzetre reagálva határozott elővigyázatossági lépéseket tett, biztonsági erőket telepítve a fővárosban és a várható forrópontokon. 2023 november 26-án Koroma ex-elnök (2007-2018) testőrségének egy csoportja sikertelenül puccsot kísérelt meg Bio elnök ellen. Freetownban megtámadtak egy katonai fegyverraktárat, két laktanyát, két börtönt, két rendőrőrsöt, fegyvereket zsákmányoltak, összecsaptak a biztonsági erőkkel. A puccsisták nagyrészét, kb. száz főt elfogtak. Koromát hazaárulással vádolták, az ECOWAS közbenjárásával hagyták, hogy szabadon elhagyja az országot, és 2024 januárjában Abudjába ment önkéntes száműzetésbe.

 

Külpolitika

Sierra Leone tagja az ENSZ-nek, a Nemzetközösségnek, az Afrikai Fejlesztési Banknak, a 70%-ot meghaladó muszlim lakossággal az Iszlám Konferencia Szervezetének, a Nyugat-afrikai Országok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) és a WTO-nak. 2016-2018 között – az ország történetében először – az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsának választott tagja volt. 2019-ben 133. országként csatlakozott az ENSZ Biodiverzitási és Ökoszisztéma-szolgáltatási Kormányközi Tudományos Testületéhez.

Sierra Leone szoros kapcsolatot ápol az egykori gyarmattartó Egyesült Királysággal, az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal, az ECOWAS-on belül főként Libériával és Guineával. A két utóbbi országgal 1973-ban hozták létre a Mano Folyó Uniót (Mano River Union), amelynek célja a tagországok közötti gazdasági együttműködés elősegítése, a bonyolult politikai kapcsolataik ugyanakkor nem tették lehetővé a szervezet hatékony működését. Aktív politikai párbeszédet tart fent az Európai Unióval. Kapcsolata van továbbá Líbiával, Iránnal és Kubával.

Az Európai Unió régóta partnere Sierra Leonének, amely hagyományosan az infrastruktúra, a mezőgazdaság és a kormányzás terén nyújtott EFA-támogatásáról ismert, beleértve a választások támogatását is. A jelenlegi, 2021-2027 közötti többéves indikatív program (MIP) keretében az EU 245 millió eurós támogatást nyújt a zöld gazdaság, az oktatás és a jó kormányzás területein. Az amerikai Millennium Challenge Corporation fejlesztési ügynökség felfüggesztette az országnak nyújtott ötéves támogatást a 2023. júniusi választások miatt, ami által Sierra Leone több százmillió dolláros segély elvesztését kockáztatja.

Sierra Leone és Guinea között a mai napig feszültség van a kelet-sierrai határnál található Yenga falu kapcsán. 2001-ben a guineai kormány katonákat küldött ide a sierrai hadsereg segítségére a Forradalmi Egyesült Front (RUF) lázadói leverése érdekében. A sierrai polgárháború lezárását követően 2005-ben megállapodást írtak alá arról, hogy Yenga Sierra Leone-hez tartozik. A falu melletti Makona folyóban található hordalékgyémántokért azonban azóta is többször illegálisan bejönnek guineaiak. 2019-ben ugyan a guineai elnök megerősítette, hogy Yenga Sierra Leone része, ugyanakkor 2021-2023 során Bio elnök továbbra is sérelmezte, hogy guineai fegyveresek hatolnak be Yenga területére.

A terrorizmus veszélye az országot is fenyegeti, a kormány aktívan figyeli a nyugat-afrikai régió folyamatait, a biztonsági és a hírszerzési kapacitásait 2019 óta erősíti.

Komoly kihívást jelentett az elmúlt években, hogy Sierra Leone törékeny helyzetével és reputációjával sok illegális migráns megpróbált visszaélni sierrainak adva ki magát, arra számítva, hogy így könnyebben kap oltalmazotti státust. Ezeket, illetve a sierrai okmányokkal és útlevelekkel való visszaéléseket igyekeznek kezelni, hiszen terhet jelent több országgal, különösképpen az Egyesült Államokkal és Németországgal fenntartott kapcsolatokban.

Sierra Leone 2023 során támogatta az ECOWAS döntését és amennyiben a szervezet Nigerbe történő katonai beavatkozás mellett dönt, Sierra Leone hajlandó csapatokat küldeni.

 

Sierra Leone klímapolitikája

Sierra Leone 2015 szeptemberében tette meg első önkéntes nemzeti vállalásait (INDC) az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye (UNFCCC) irányába, amely a Párizsi Klímaegyezménnyel 2016 novemberében hatályba lépett. Az ország vállalása a 2013-ban elkészült sierrai Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia és Cselekvési Terv (National Climate Change Strategy and Action Plan, röviden NCCSAP) alapján áll.

Sierra Leone széndioxid kibocsátása 2021-ben 0,2 tonna/fő/év, ami az afrikai átlag alatt van. A sierrai kormány elkötelezett, hogy a Párizsi Megállapodás progresszió elvének megfelelően további erőfeszítéseket tegyen. A feltétel nélküli hozzájárulásokon belül egyrészt az ÜHG nyelők és tárolók javítására vonatkozóan 5 év alatt 5 millió fa ültetése szerepelt, másrészt a közlekedés, energetika, hulladékgazdálkodás és infrastruktúra környezetkímélő irányba való fejlesztése. A feltételes hozzájárulások prioritásai a megújuló energia technológiákat, a környezetkímélő növénytermesztést, hulladékhasznosító és -feldolgozó egységek létrehozását, továbbá a tömegközlekedést ösztönző kormányzati intézkedések, illetve a REDD++ és kék szén kezdeményezések.

A kormány 2019-ben közzétett Középtávú Nemzeti Fejlesztési Terve (Medium-Term National Development Plan, röviden MTNDP) környezeti, éghajlatvédelmi és gazdaságfejlesztési terveket egyaránt tartalmazott; törekedett összehangolni céljait a UNFCCC NDC vállalásokkal, az AU Vision 2063 dokumentummal és a Fenntartható Fejlődési Célokkal.

Az ország négy fő domborzati régióval, valamint jelentős arányban szárazföldi vizes élőhelyekkel és erdőkkel, 15 ezer növényfajjal, a nyugat-afrikai partvidéken a legváltozatosabb halállománnyal, és 761 emlős- és madárfajjal rendelkezik. Az ország rendkívül érzékeny a klímaváltozás káros hatásaira. Afrikának a környezeti válság által leginkább érintett 20 országa között szerepel, amint az árvizek, földcsuszamlások és iszapcsuszamlások formájában ismétlődő katasztrófák is mutatnak. Éghajlata trópusi, az esős évszak májustól decemberig, a száraz évszak decembertől áprilisig tart. Az ország fő kihívásai: népességnövekedés, erdőírtás, legelő növekedése, túlhalászás, valamint a talaj és más természeti erőforrások kimerülése. Sok szegény közösség szenved árvíztől és vízhiánytól. A vízhiány a rizs, kukorica, köles és kakaó termesztést is hátrányosan érinti. A fő éghajlatváltozási problémák: elhúzódó száraz évszakok, hőhullámok, viharok, földcsuszamlások, kiszámíthatatlan csapadékeloszlás és árvizek.

A kormány a 2015-ös vállalásait a következő módon teljesítette: önálló környezetvédelmi tárcát hozott létre, felülvizsgálta és aktualizálta a nemzeti hozzájárulásait (NDC), éghajlatváltozási stratégiát és cselekvési tervet dolgozott ki, alkalmazkodási stratégiát vezetett be, beazonosította a környezeti forró pontokat; javította a természetes élőhelyek és ökoszisztémák védelmét, illetve a meteorológiai szolgáltatást, integrálta a vízkészletgazdálkodást és a mezőgazdaságot, továbbá éghajlatváltozási kockázatkezelést indított. A kormány faültetési programot kezdett az 1 millió hektárnyi kimerült erdő rehabilitása érdekében, és támogatja napenergia fejlesztést.

Utolsó frissítés: 2024. február 7.